A habos ital kedvelői könnyen megnevezhetik azokat az országokat, amelyek elsősorban hozzá kötődnek. Ez Nagy-Britannia, Csehország, Németország vagy Belgium. De az olasz sört kedvelők száma is nő.
2017-ben több mint 156 millió deciliter bódító italt állítottak elő Olaszországban. Ugyanebben az évben minden olasz 31,8 liter sört ivott meg. Ez majdnem ugyanaz, mint Franciaországban, kétszer annyi, mint Izraelben és 2,5-szer több, mint Törökországban.
Az olasz sör rövid története
A sör több mint 27 évszázaddal ezelőtt jelent meg Olaszországban. Szardínia és Szicília szigetére a föníciaiak hozták be, akik aktívan kereskedtek ezeken a területeken. A rómaiak kis mennyiségben gyártottak sört a barbár törzsek inváziója előtt. Milánóban és Firenzében a késő középkorban – a 15. század végén – ismerték az „árpabort”. Ezekben a városokban így hívták a sört.
A házi sörfőzés a 16. században kezdett elterjedni Olaszország északi vidékein. Az 1840-es év végzetessé vált. Aztán Chiavennában, egy lombardiai kisvárosban megnyílt az első olasz sörfőzde a szokatlan Spluga néven, amit „barlangnak” is lehet fordítani. A bajnoki címért azonban az osztrák sörfőzőmester, FS Wührer küzdött meg. Jóval korábban, 1829-ben nyitott egy kis sörfőzdét Bresciában, egy szintén lombardiai városban.
A 19. század végére körülbelül 140 kis sörfőzde működött Olaszországban. A habgyártás 1927-ig folyamatosan nőtt. Ezután söradót vezettek be. Ez a fogyasztás és a termelés erőteljes csökkenéséhez vezetett.
Az 1970-es években kezdetét vette a sör elterjedése országszerte számos intézményben (korábban csak pizzériákban itták). 1996-ban és az azt követő években észrevehetően nőtt a mikrosörfőzdék száma. 2017-ben 850-en voltak. Ennek a számnak több mint 80%-a kézműves sörfőzde, ahol saját receptjeik alapján készítenek eredeti kézműves sört.
Mik az olasz sör tulajdonságai?
Az éttermek és pizzériák törzsvendégei észreveszik az olasz sör enyhe keserűségét és a szokatlan kellemes aromákat. A sörfőzésben jól ismert alkoholos erjesztési módszerrel állítják elő. A maláta legtöbbször árpa vagy búza, ritkábban más gabonából. A sör összetevői számos természetes alapanyagból állnak:
- komló;
- forrásvíz;
- gyümölcs;
- élesztő;
- mirha;
- tök;
- gyömbér;
- cseresznye;
- gesztenye;
- bab.
A habgyártás során az olasz mesterek Németország, Nagy-Britannia, Belgium, Csehország és az USA sörfőzési hagyományait használják fel. Bátran kísérleteznek az adagolással és az összetevők kombinációjával. Mindez lehetővé teszi számukra, hogy olyan sört állítsanak elő, amely nem téveszthető össze némettel, csehekkel vagy másokkal. A helyi sör egyik fontos jellemzője a tartósítószerek hiánya. Gyakran 0,75 literes palackokba töltik.
Olasz sörök
A köztársaság jogszabályai speciális besorolást dolgoztak ki, amely nemcsak a bódító italban lévő alkohol erősségét veszi figyelembe, hanem a platóni szintet (°P) is – a sörlében oldott cukor százalékos arányát. Az olaszországi sör a következő kategóriákkal rendelkezik:
- alkoholmentes – 1,2% (erősség); 3,0-8,0° P (alkoholmentes sör);
- könnyű – 1,2-3,5%; 5,0-10,5° P (világos sör);
- sör – több mint 3,5%; 10,5°P felett (birra);
- speciális – 4,8%-tól; 12,5° P felett (birra special);
- kétfokozatú maláta sör – 5,2%-tól; több mint 14,5° P (birra doppiomalto).
Egy adott sör stílusa attól függ, hogy melyik ország technológiáját használják a gyártás során. Ezért az olaszországi fajtanevek egybeesnek a nagy sörfőzési hagyományokkal rendelkező országokban elfogadottakkal. Számos fő fajta létezik:
- készlet –3,5-5,8% (készlet);
- olasz pale ale – 5,2% (IPA);
- könnyű vagy búza – 5,0%-tól (La Bianca vagy Weizen);
- bécsi stílus – 5,2% (bécsi stílus);
- prémium lager – 4,7-5,2% (prémium lager);
- olasz oldal – 6,6-7,0% (La Rossa);
- Radler – 2% (limonádé és sörös koktél);
- de – 7,0-8,0% (de).
Érdekes módon az olasz sörfalatok sok mindenben eltérnek az Európában általában felszolgálttól. Olaszországban elsősorban pizza. A sör fajtájától és erősségétől függően sajtokkal, fehér hússal, steakekkel, rizottóval, marhasülttel, zöldségsalátákkal, párolt babbal, sült burgonyával vagy padlizsánkaviárral is tálalható.
A TOP 3 olasz sörmárka
A habos ital kedvelőinek vidéken mindig széles a választéka. Az olaszországi sör, amelynek márkái a hazai és külföldön egyaránt képviseltetik magukat, az ízek változatosságával különböztethetők meg. Különös figyelmet érdemelnek a Peroni, Moretti és Forst márkák.
Peroni
A Peroni 1846 óta ismert, amikor a márka alapítója, F. Peroni megnyitotta sörfőzdéjét. 2018-ban három nagy gyár működik ezen a néven Olaszországban Rómában, Bariban és Padovában.
Peroni szilárdság – 3,5% és 8,0% között. A sör színe aranysárga. A termeléshez speciális módon tisztított vizet, kukoricát és csak jó minőségű árpát használnak. Ízében kifejezett citrusos keserűség és kellemes frissítő illat jellemzi. Ennek a márkának az egyik leghíresebb fajtája Olaszországon kívül a Nastro Azzurro.
Moretti
Ez az olasz márka 1859-ben jelent meg a sörpiacon. Kiváló minőségéért számos díjat kapott az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, Belgiumban és Ausztráliában. A Moretti leggyakrabban szalma, borostyán vagy arany színű, kellemes, intenzív égetett maláta aromával és hosszú, keserű utóízzel. A sör erőssége 2,0-8,0%.
Forst
Ez a sörmárka csak Olaszországban kapható. Az ital előállításához tiszta hegyi vizet használnak. Szín – világos sárgától aranysárgáig. A sörfajták (hét van) tartalmazzák a komló, a méz, a maláta ízét, a fűszernövények aromáját, valamint a keserű utóízjegyeket. Erősség – 4,8-5,2%.
Népszerű márkák és áraik
A legjobb olasz márkák listája kiegészíthető a kevésbé ismert sörfőzdék márkáival és a kis magánvállalkozásokban főzött kézműves sörök neveivel:
- A Menabreát 1846 óta gyártják, de a márka nem olyan népszerű, mint a Peroni vagy a birra Moretti. A sör az előállítás módját és összetevőit tekintve a német lágerhez hasonlít 4,5-5,0%-os alkoholtartalommal;
- A Baladin 33 változatban kapható, arany színű és fűszeres aromájú;
- A Lambarte az egyik legjobb kézműves sörmárka; szilárdság 5,0-8,0%;
- 32 Viadei Birrai – híres szokatlan kupakjairól; szilárdság – 5,8% és 8,4% között;
- A Menaresta egy golden ale, amelyet német komló felhasználásával állítanak elő;
- Az Amarcordot számos szín különbözteti meg: a gyémánttól vagy az aranytól a borostyánig vagy a vörösig. A sör íze lehet szárított gyümölcs, mandula, méz vagy édes karamell; átlagos szilárdság – 6,5%;
- Az Ichnusának kifejezetten komlóíze van, és kukoricából állítják elő;
- A Mandula 22-nek sok közös vonása van a cseh Pilsnerrel;
- A Cittavechhia láger és enyhe sörként kerül forgalomba.
A sörárak a különböző régiókban és akár ugyanabban a városban is jelentősen eltérhetnek. 2018-ban az országban 0,5 liter átlagos költsége 1,20 euró volt a piacokon és 4,50 euró az éttermekben.
2018-ban a vásárlók az árak széles skálájával szembesültek az olasz városokban:
- Róma és Torino – 4,88 €;
- Firenze – 4,14 euró;
- Milánó – 4,95 euró;
- Parma – 3,90 euró;
- Velence – 6,00 €;
- Nápoly – 1,15 euró.
Hol lehet olasz sört inni Rómában
A sör ízének megtapasztalásához a bódító ital szenvedélyes szerelmesei szívesebben isznak egy bárban vagy étteremben, szerencsére az olasz főváros bővelkedik italozókban:
- Az Open Baladin 40 csapolt sört kínál;
- A Luppolo Station egy bár, amely tökéletesen tiszta vasútállomásnak tűnik, és népszerű a helyiek körében. Itt 20 fajta sört kóstolhat meg;
- Bir&Fud – zsúfolt pizzéria, széles sörválasztékkal – több mint 36 név;
- Me Che Siete Venuti a Fà – egy szokatlan nevű kocsma – „Miért jöttél mégis?” 16 sörfajtát kínálnak;
- A Birra Più mindig egy zsúfolt söröző, demokratikus légkörrel, amely elősegíti a baráti kommunikációt.
A 0,33 liter bódító ital ára az említett létesítmények mindegyikében 5-7 €.